Elveszett a cicám

Elveszett 2011.12.18-án hajnalban, Budapest 15.kerületében (Rákospalotán) egy 7hónapos fiú cica, aki még nem volt ivartalanítva. Teljesen kézhez szokott, nagyon barátságos, bárki meg tudja fogni (még az utcán is, sajnos).
Barna alapon, fekete cirmos cica, változóan hosszú fehér zoknikkal, fehér fél oldalas mellénykével és fehér a hasa is, valamint az orra körül a pofija. Piros bolhanyakörvet visel.
Bárki látta az kérem írjon a: linaweird@gmail.com e-mail címre, vagy hívjon a: 36 20 4494960 -as telefonszámon.

Nagyon hiányzik az egész családnak és főleg nekem.

 

Töklámpás

Mint szívünk mélyén az emlék és az érzelem,
a gyertya lángja benne örökké éghessen,
megrémít mindenkit a vidám mosolya,
pedig ezt az arcot nem ő választotta,
mégis jelentése kulcsa az élethez,
hogy megtanuld értékelni az életed,
szeretteid kiket el nem feledhetsz soha,
így emlékezz, és ne légy ostoba.

Szirén

Hullámzó tengerek,
mély sötét fellegek,
baljós az est és félelmet kelt.

Nyugtató szólam mi megtöri a morajt,
a sodrás gyorsul és ott akadály volna,
de a férfi nyugodt és még tart a bódulat.

Gyönyörű dal és egy kedves kis arc,
mást nem nyújt és nem is akar,
de a gyarló mégis ezt kívánja és szerelmét elhibázza,
az óceánok mélyén végül meg is bánja.

De a törött szívnek semmit nem ér,
mit érezett és mit ígért,
hol a szirén éneke szólt,
ott a történetnek rossz vége volt .

E

Van kinek csak véletlen,
nekem mégis félelem,
ártalom mint kés hegye,
mégis mintha értene.

Minden napom megvetem,
és vele élném életem,
szó sincs róla hogy kételkedem,
csak megsárgult az életem.

Hogy írjam le érzésem mit soha nem tudhat meg senki se?

Láda

Mint egy zárt doboz,
melynek kulcsa elveszett,
a bizalom nyitja és a szó az ellene,
tartalmát csak sejtik majd az emberek.

És a sírhalom alatt elkorhad ereje,
feszíteni nem kell hisz élettelen,
hamvaiból összehoznál egy új élet,
de teljesen esztelen és féktelen.

A rosszat belőle ki nem tépheted,
és így jót sosem teremthetsz,
de mire a csoda ha magát az életet sem értitek?
Mint egy zárt doboz olyan életem.

aprók.

Álmomból felriadván most újra jön az ihlet szomorú éj sötétben gyertya fénybe égek, így írom le mostan minden gondom néked.

Ne kérdezd mi bajom, ne kérdezd mit tettem, szomorú soraim most az égnek és nem neked lettek címezve.

Egy monológ bár, de az érzés igaz, egy szomorú arc bár, az érzés kihalt.

Száz madárnak dallamából egy se oly szép és ékes, mint a kedves kék madáré kinek csőre véres, ott vöröslik tollán és a mellkasomban luk tátong, hisz mindenem oda adom néki, csak az álmom valóra váljon.

Attól még

Attól, hogy tudsz hajat vágni, még nem leszel fodrász.
Attól, hogy tudsz piercinget szúrni, még nem leszel piercinges.
Attól, hogy tudsz rajzolni, még nem leszel tetováló.
Attól, hogy tudsz rímeket faragni, még nem leszel művész.
Attól, hogy szépnek tartod magad, még nem leszel az.
Attól, hogy beszólsz másoknak, még nem leszel jobb.
Attól, hogy nem félsz senkitől, még nem leszel mártír.
Attól, hogy élsz, még nem leszel ember.
Attól, hogy ember vagy, még nem leszel értelmes.
Attól, hogy értelmes vagy, még nem leszel művelt.
Attól hogy művelt vagy, még nem leszel okos.
Csak egy elkorcsosult gondolkodású, szén alapú élőlény.

Ne hidd soha, hogy többet érsz embertársaidnál!

Lina Weird™

Hh..

I’m human and deserve to be loved.

A felszín

A víz zavaros és szürke, a hullámok újabb és újabb hordalékot tesznek lábad elé, hol egy faágat hol egy darab iszapot. A sötét víz lassan átvált zöldre és az flakonokat már hord feléd, majd kék árnyalatba torkollik és egyre több felismerhetetlen tárgy bukkan ki belőle. Nem érted, mert nem ez a norma. A víz legyen kék és tiszta, vagy zöld és hulladékkal tarkított, de ne változzon. Pedig ami furcsa még lehet jó és állhat a szívedhez közel, még akkor is, ha azt sokan elítélik. A víz a legjobb példa az emberi természetre, mert nem könnyű a felszín alá betekinteni senkinek és könnyű elrejteni a mogorva, szeszélyes külsővel az alatta megbújó jóságot. Mindenki ránézésre ítéli el pedig lehet, hogy a legzavarosabb, legmocskosabb, legszemetesebb, legszürkébb víz mélyén leljük meg majd végül a világ legértékesebb kincsét.

Lina Weird™

Menekülés

Utolsó mentsvár a sötét szoba hol nem lát senki, egy távoli ajtó, mit nem ér el senki.
Fájdalmaktól mesze egyedül a falakkal, örök társad és szeretőd kik nem szólhatnak.
Magukba szívják örömöd és fájdalmad, míg csak a bánattól össze nem roskadnak.
Akkor szíved megszakad és addigi életednek vége van, de akkor ájultan is élni akarsz.

Lina Weird™