Álmomból felriadván most újra jön az ihlet szomorú éj sötétben gyertya fénybe égek, így írom le mostan minden gondom néked.
Ne kérdezd mi bajom, ne kérdezd mit tettem, szomorú soraim most az égnek és nem neked lettek címezve.
Egy monológ bár, de az érzés igaz, egy szomorú arc bár, az érzés kihalt.
Száz madárnak dallamából egy se oly szép és ékes, mint a kedves kék madáré kinek csőre véres, ott vöröslik tollán és a mellkasomban luk tátong, hisz mindenem oda adom néki, csak az álmom valóra váljon.
