Nagyon hiányzik az egész családnak és főleg nekem.

Nyugtató szólam mi megtöri a morajt,
a sodrás gyorsul és ott akadály volna,
de a férfi nyugodt és még tart a bódulat.

Gyönyörű dal és egy kedves kis arc,
mást nem nyújt és nem is akar,
de a gyarló mégis ezt kívánja és szerelmét elhibázza,
az óceánok mélyén végül meg is bánja.

De a törött szívnek semmit nem ér,
mit érezett és mit ígért,
hol a szirén éneke szólt,
ott a történetnek rossz vége volt .

Minden napom megvetem,
és vele élném életem,
szó sincs róla hogy kételkedem,
csak megsárgult az életem.

Hogy írjam le érzésem mit soha nem tudhat meg senki se?

És a sírhalom alatt elkorhad ereje,
feszíteni nem kell hisz élettelen,
hamvaiból összehoznál egy új élet,
de teljesen esztelen és féktelen.

A rosszat belőle ki nem tépheted,
és így jót sosem teremthetsz,
de mire a csoda ha magát az életet sem értitek?
Mint egy zárt doboz olyan életem.

Ne kérdezd mi bajom, ne kérdezd mit tettem, szomorú soraim most az égnek és nem neked lettek címezve.

Egy monológ bár, de az érzés igaz, egy szomorú arc bár, az érzés kihalt.

Száz madárnak dallamából egy se oly szép és ékes, mint a kedves kék madáré kinek csőre véres, ott vöröslik tollán és a mellkasomban luk tátong, hisz mindenem oda adom néki, csak az álmom valóra váljon.

Ne hidd soha, hogy többet érsz embertársaidnál!

Lina Weird™

Lina Weird™

Lina Weird™